Michael Jackson és Iggy Pop dalait is feldolgozta a Budapest Bár zenekar. Az 1920-as 1930-as évek kávéházi stílusában játszó együttes ősszel új albummal készül. A zenekat alapítóját, Farkas Róbertet a debreceni Campus Fesztiválon kérdeztük.
-Hogyan foglalnád össze a zenei stílusotokat egy külföldi érdeklődő számára?
– Farkas Róbert: Röviden azt mondanám neki, hogy cigányzenét játszunk. Kissé bővebben: a 20-as 30-as évek kávéházi hangulatát, az akkori éjszakai életet próbáljuk visszadni. Sanzonokat, német, francia, amerikai hatásra íródott dalokat, kuplékat adunk elő. A régi magyar nagyvárosok szórakozó helyein játszott dalokból merítünk ihletet. Aki a Budapest Bárt hallgatja, átélheti, milyen hangulat, milyen zenei élet lehetett 80-90 éve Magyarországon, hogyan szórakoztak akkor az emberek. Ugyanakkor nem egy az egyben adjuk vissza a régi dalokat, nem csak nosztalgiázunk, hanem megpróbáljuk modern köntösbe öltöztetni, és a mai kor embere számára is izgalmassá tenni a zenét.
-Nagyon sok fiatal hallgatja a Budapest Bárt. Én úgy tapasztalom, hogy az egyetemisták körében kifejezetten népszerűek vagytok. Hogyan értétek ezt el, hiszen ez nem feltétlenül az a zene, ami a fiatalokat elsőre megfogja?
– Farkas Róbert: Az a titkunk, hogy bár a 20-as 30-as évek zenei világából merítünk, de olyan emblematikus mai énekeseket hívtunk meg a zenekar élére, akiket szeretnek a fiatalok. A dalokat tehát ők éneklik, és az új generáció számára is érdekes, hogyan birkóznak meg az aktuális kedvenceik a nagyszüleink, sőt dédszüleink idejéből származó nótákkal, amiket korábban csak a régi magyar filmekben hallottak felcsendülni. Mivel a dalok régiek, így nem csak a fiatalokat tudjuk megszólítani, hanem a nosztalgiázni vágyókat is. Sokszor látjuk, hogy a nagymama az unokájával jön a koncetünkre. Egyébként összesen 11 énekesünk van, mind különböző karakterek, akik más és más együttesekben játszanak, más zenei stílusban. Ez a fajta sokszínűség szintén érdekessé teszi a zenénket, és sokféle előadásmódra ad lehetőséget. A Budapest Bárnak összesen 16 tagja van, ha mindenki itt van. Erre azonban ritkán van példa, egy évben csak néhány alkalommal tudjuk a teljes zenekart színpadra állítani.
-A Campus Fesztiválon viszonylag pörgősebb dalokat adtatok elő. Ugyanakkor ha jól tudom, nem csak koncerteket szoktatok adni, hanem színházi előadásotok is van. Mi a különbség az egyes fellépéseitek között?
– Farkas Róbert: Többféle koncertünk van, mindegyikre más és más repertoárral készülünk. Vannak színházi előadásaink, ezek nem igazán táncolhatók. A budapesti Katona József Színházban van két műsorunk, és kialakult az a közönség, amely ezt szereti. Ez egy nyugisabb műfaj, lassúbb dalokkal, a zene élvezetén van a hangsúly. Vannak a fesztiválok, mint például a Campus Fesztivál, amelyre kifejezetten pörgős műsorral készülünk, táncolható dalokkal. Itt ugyanis nincs meg az a fajta csend és nyugalom a lassú számokhoz, mint ami a színházban van. Ide bulizni jönnek az emberek, nem csak ránk kíváncsiak, így ütős műsorral kell készülnünk, hogy figyeljenek ránk. És vannak a különféle városi rendezvények, a klubfellépések, ahol vegyesen tudunk lassú és gyors dalokat is játszani. Ezeken nyugodtabbak a körülmények, és csak miattunk jönnek az érdeklődők, mert nincs más fellépő, nem úgy, mint a fesztiválokon.
-A Campus Fesztivál helyszínéről, Debrecenről mi jut eszébe elsőként?
– Farkas Róbert: Az új futballstadion ugrik be, ami nekem nagyon tetszik, illetve a Nagytemplom, valamint a főtér. Tudom, hogy rendszeresen tartanak ott koncerteket, még én is játszottam ott régen a Kistehén Tánczenekarral. Emlékszem, akkora tömeg gyűlt össze, hogy még a villamos közlekedés is leállt egy időre. Ez egy nagyon nagy élmény volt. Szintén személyes tapasztalatból tudom, hogy Debrecenben nagyon jó éttermek vannak, amikben igazi, magyaros ételeket lehet enni.
-Sokfelé jártok az országban, de vannak-e külföldi fellépéseitek is?
– Farkas Róbert: Voltunk már többször is Erdélyben, a Felvidéken, de jártunk Brazíliában, New Yorkban, Törökországban, Angliában, Franciaországban, és megyünk Ausztriába is. Mivel nem csak magyar nyelvű dalaink vannak, ezért elég könnyen befogadható a külföldi közönség számára. Amikor nem magyarok előtt játszunk, akkor természetesen az angol nyelvű dalokat vesszük elő, azok kerülnek többségbe. Azt tapasztaltuk, hogy jól fogadják ezeket, New Yorkban például nagy sikerünk volt a nem magyarok között is.
-A Campus Fesztiválon 1980-as évek beli dalok feldolgozását is hallhattuk tőletek, ami időben elég távol áll az 1920-as, 1930-as évek kávéházi zenéjétől. Hogy fér ez bele a ti zenei világotokba?
– Farkas Róbert: Mindig dolgozunk azon, hogy újdonságot kínáljunk a közönségnek. Bár valóban az 1920-as, 1930-as évek zenéjétől indultunk, és továbbra is játszunk ilyen dalokat, de úgy gondoltuk, nem korlátozzuk le magunkat időben. Így van már Iggy Pop feldolgozásunk, reggae számokat is előadunk, de Michael Jackson dalt is. Mindez úgy fér bele a zenei világunkba, hogy ezeket a dalokat az 1920-as, 1930-as évek kávéházi stílusában szólaltajuk meg. Így egészen különleges hangzásmódban kelnek új életre ezek a számok. A zenei reperoárunk ezáltal egyre szélesedik, miközben a stílust megőrizzük. Egyébként idén ősszel egy melankólikusabb albummal készülünk, olyannal, amit a kandalló mellett is lehet hallgatni. Ugyanakkor klubkoncertek is lesznek szerte az országban, szóval igyekszünk minél több helyen élőben is bemutatni az új dalokat.
Kenyeres Attila
https://www.youtube.com/watch?v=lfnq_rI0g3Y