Egy kiszuperált televíziós kartondoboz, belsejébe szigetelőszalaggal odaerősített fekete szemeteszsákok. Ez virít a DKV jegypénztára előtt a debreceni vasútállomásnál. Első ránézésre azt hittem, a szelektív hulladékgyűjtő mellől sodorta oda a szél, és átmeneti szemetesként funkcionál a még annak sem túl esztétikus képződmény. Közelebb menve láttam, hogy nem: ebbe a dobozba beteg gyerekeknek szánt adományokat várnak…
Mi is hírt adtunk arról, hogy a Gyermeknap közeledtével gyűjtést szerveznek Debrecenben a gyermekklinika kis lakói számára. A nemes és támogatásra érdemes kezdeményezést azonban igazi kelet-európai, sőt, már-már balkáni módon sikerült -a Nagyállomás előtti DKV pénztárnál legalábbis- megvalósítani.
Lehet, hogy én vagyok túlságosan kritikus, mindennel elégedetlen sznob újságíró, de én a beteg gyerekeknek szánt játékokat, könyveket stb. biztosan nem egy utcára kitett karton dobozba, abba szigetelőszalaggal beleapplikált szemeteszsákokba gyűjteném. Ahogyan nem is dobnám egy ilyen helyre azt, amit a gyermekklinika lakóinak adnék. Ez a körítés számomra kicsit olyan, mintha azt üzennék a lakosságnak: „Nesztek, kihajítottuk ide ezt a dobozt, jó ez ide nektek, dobjátok csak bele, amit akartok!”. Arról nem is beszélve, hogy az állomás környékén elég sok „gyanús egzisztenciájú” ember mozog, így biztosan nem merném az adományaimat egy utcára kitett dobozban hagyni.
Ide kell bedobni….
Ha már egy ilyen nemes és jótékony kezdeményezés indult, a szervezők ügyelhettek volna a megvalósítás körülményeire is. Tudom, hogy Kelet-Európában vagyunk, és tudom, hogy közel van a Balkán, de akkor is. Mind a gyerekek, mind az adományozók, mind pedig a város többet érdemel ennél. Szerintem.
Kenyeres Attila