Valószínű, hogy az előttünk álló két hétben a lakások, házak konyháit fűszerek illata tölti be.Fahéj, gyömbér, szegfűszeg és közel sem utolsósorban, vanília. Van ahol kis tasakban, műanyag flakonban vagy üvegkapszulában találkozunk vele, de egy biztos: a vanília szinte minden háztartásban megtalálható. Akár természetes, akár mesterséges formában, ez a fűszer varázslatos aromával gazdagítja ételeinket.
De vajon miért olyan különleges a vanília, és miért is oly drága?
Bár ízét könnyen megkülönböztetjük más fűszerektől, kevesen tudják, hogy a vanília eredetileg Mexikóból származik. Bár Madagaszkár és a vanília szinte összeforrt, de az első ültetvények valójában Mexikóban létesültek. Jelenleg a világ vaníliatermelésének jelentős részét Madagaszkár adja, köszönhetően a Vanilla planifolia fajnak, amelyet gyakran Bourbon vaníliának is neveznek. Más fajtákat, például a Vanilla pomponat és a Vanilla tahitiensist, bár kisebb mennyiségben, de szintén termesztik.
Egy nap a virág.
A vaníliaültetvények jellegzetes látványt nyújtanak hosszú, vékony indáikkal és húsos leveleikkel. A vaníliababok körülbelül 15 centiméter hosszúak és zöld színűek. A növény a trópusi klímát és a páratartalmat kedveli. A virágzásra több évet kell várni, és a virágok sajnos csak egy napig élnek.
A legnagyobb kihívást a beporzás jelenti, amelyet hagyományosan kézzel végeznek, mivel a természetes beporzók már nem élnek a termesztett területeken.
Az aztékok már évezredekkel ezelőtt felfedezték a vanília különleges ízét. Az európaiak is hamar rácsodálkoztak az új fűszerre, és a 16. században a királyok asztalainak kedvelt elemévé vált. A növekvő kereslet miatt a vaníliát több trópusi gyarmaton is termeszteni kezdték.
Mindezt egy rabszolgafiúnak, Edmond Albiusnak köszönhetjük.
A 19. században a Bourbon szigetén (mai Réunion) egy rabszolgafiú, Edmond Albius felfedezte, hogy a vanília virágát kézzel is meg lehet termékenyíteni. Mégpedig úgy, hogy egy pálca és az ujjai segítségével a porzót és a bibét összenyomta..Hiába telt el azóta közel kétszáz év, lépett ember a Holdra, de a beporzásra azóta sem sikerült jobb megoldást találni, mint azt, amire akkor a 12 éves rabszolgafiú rájött. elszabadították rabszolgaságból, de „szabadalma” hasznából nem részesedett, csupán a nevét őrizte meg az utókor. Bár későbbiekben felszabadították, de “találmányából” nem részesedhetett.
