Saját meghatározása szerint „szubtrópusi erotikus élményzenét” játszik a debreceni Arany Zoltán és együttese, a Malaga Quintett. A zenész több, mint negyven féle különleges hangszeren tud játszani, köztük a dél-olasz vidékről származó mandolinon. Ezért nem véletlen, hogy a Csokonai Színházba is őt hívják, ha ezt a hangszert kell megszólaltatni.
A lengyelországi Lublinban, egy középkori zenei fesztiválról tudósítva ismertem meg a debreceni Arany Zoltánt, aki akkor a Hollóének Hungarica együttesben muzsikált és énekelt. Azóta már más zenekarokban is játszott, illetve folyamatosan fellép szólóban is. Legutóbb a Csokonai Színházban találkoztunk, ahová a Don Giovanni operába kérték fel vendégzenésznek. Az egyik dalt mandolin kísérettel kell előadni, csakhogy alig van valaki az országban, aki játszani tud ezen a hangszeren. Arany Zoltán viszont tud, és nekünk elmondta, hogyan jutott el idáig.
-Mióta játszol mandolinon?
-21 éves koromban hallottam meg először a Dél-Olaszországból származó mandolin hangját, és azonnal beleszerettem. Elfogott a forró mediterrán hangulat, ahogy megszólalt ez a pengetős hangszer. Elhatároztam, hogy megtanulok rajta játszani, és így is lett. Autodidakta módon sajátítottam el a technikáját, és egész jól sikerült, amit bizonyít, hogy a Csokonai Színházba is meghívtak mandolinozni.
-Megszámoltad már, hány hangszeren tudsz játszani?
-Nem tartom precízen számon, de annyi biztos, hogy több mint negyven féle hangszeren, és mindegyiken önállóan tanultam meg zenélni. Van köztük vonós, ütős és húros is. A legkülönlegesebbek az indiai pengetős szitár, a görög buzuki, vagy a perzsa santoor, amely leginkább a magyar cimbalomra emlékeztet. A cselló az egyetlen olyan hangszer, amelyet tanártól tanultam hét éven keresztül, de ezen nem tudok jól játszani. Csak az megy igazán, amit én magam tanulok meg.
-Hogyan tudod megszólaltatni azokat a különleges hangszereket, amelyeken az országban szinte senki nem tud játszani?
-Ha meghallok egy különleges népi hangszert, és megtetszik, akkor hallás után képes vagyok lejátszani rajta egy-egy dallamot. Persze az elején jól jön egy szakavatott segítsége, ezért igyekszem olyan körökben mozogni, ahol vannak olyan zenészek, akik tudnak játszani az általam kiszemelt hangszeren, így az alapokat el tudom lesni tőlük. Ha ez megvan, nincs tovább gond, a YouTube-on sokféle dal megtalálható, amit hallás után már el tudok magam is játszani. Szinte bármilyen hangszert azonnal felismerek, így nem okoz gondot, hogy megállapítsam, éppen mi szól. A gyűjtőszenvedélyemnek hála, minden hangszerből, amit meg tudok szólaltatni, rendelkezem egy-egy példánnyal, így ha felkérést kapok, csak előveszem a saját gyűjteményemből. Ez nagy könnyebbséget jelent.
-Hallottalak már középkori dalokat énekelni, macedón pásztor éneket előadni, mandolinozni, és mint mondtad, több mint negyven hangszeren tudsz játszani. Melyiket érzed igazán sajátodnak? Mi a zenei stílusod, ha be lehet ezt kategorizálni?
-Elsősorban az európai népzene áll közel a szívemhez, de a távolabbi vidékekről is szívesen játszom dalokat. Az indiai, a perzsa, de a kaukázusi, az örmény és a grúz népzene is tetszik, az ottani jellemző hangszerek is hatással vannak rám, azokon is tudok zenélni. Nincs kedvenc tájegységem, mindegyikben megfog valami. A zenei stílusomat a világzenéhez tudnám sorolni, de ennél azért árnyaltabb a kép. Középiskolás koromban a Ramones, a The Clash, vagy a The Sex Pistols voltak a kedvencek, ezek hatására kezdtem el gitározni, aztán 15 évesen jött a basszusgitár, és több garázszenekarban is játszottam. Ez a fajta punk-rockos vonal a mai napig sem áll távol tőlem, annak ellenére, hogy 21 éves koromban egyértelműen és határozottan a világzene felé fordultam. Ebben az ír és a magyar népzene volt rám hatással. Ha előadót kellene mondjak, akkor talán a Pogue együttest említhetem, mint jelentős inspiráló erőt.
-A Hollóének Hungarica tagjaként ismertelek meg, azóta hallottalak már sokszor szólóban játszani. Milyen együttesben játszol, és mi a „polgári” foglalkozásod?
-Az első jelentősebb együttes, amelyhez csatlakoztam, a Hibernia volt, amellyel az ír zenei vonalat képviseltük. Aztán jött a mediterrán zenét játszó Perro Negro, illetve a Rekettyés és a Sugalló zenekarokban is közreműködtem, utóbbi főképp csángó népzenét játszik. Majd jött a Hollóének Hungarica, aztán a Bordó Sárkány Régizene Rend. Jelenleg a Malaga Quintett együttesben játszom, a zenei stílusunkat úgy tudnám meghatározni, hogy szubtropikus erotikus élményzenét adunk elő a magunk és a közönség örömére. „Polgári” foglalkozásomat tekintve korábban a Csokonai Színház operakórusában énekeltem, 2006 óta pedig a Vojtina Bábszínház „mesemuzsikusa” vagyok. Mellette persze továbbra is teljesítek felkéréseket, mint például most a Csokonai Színházban. Amúgy történelem szakon szereztem a diplomámat a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán. A történész végzettségem passzol ahhoz, hogy középkori dalokat is játszom, amelyeket adott esetben latinul, óangolul, óprovanszálul, vagy épp ó-felnémet nyelven kell előadni.
-Milyen országokban léptél már fel?
-Rendszeresen kapok külföldi felkéréseket. Jártam már többek között Spanyolországban, Skóciában, Görögországban, Litvániában, Bosznia-Hercegovinában, Lengyelországban és Erdélyben is. Nyaranta két-három külföldi fellépést szoktam beiktatni, ennél több már fárasztó lenne.
-Milyen életfilozófia társul ehhez a színes zenei világhoz?
-Számomra a zenélés öröme a lényeg. Hogy jól érezzem magam én és a közönség is. Ha üzleti megfontolásból zenélünk, akkor elvész a lényeg, oda ez a fajta élmény. Én a magam részéről irtózom a menedzser típusú szemlélettől, ennek megfelelően sem magamat, sem a zenekaraimat nem szoktam hirdetni, nincs marketing, nincs nyomulás. Aki meghallja valahol a zenémet, és megtetszik neki, annak örülök, és szeretettel látom, de nem fogom senkire ráerőltetni a művészetemet. Akit érdekel ez a fajta világzene, és akit megfog ez a hangulat, az előbb-utóbb úgyis „belém botlik” valahol. Életvidám, szangvinikus, kissé hedonista embernek tartom magam, egyfajta bohém életvitelt folytatok, nem bírom a kötöttségeket és a monotonitást, az abszolút nem az én világom. A művészetben sem, ezért vagyok a kötetlen örömzenélés híve, és amiatt sem szeretem magam senkire sem ráerőltetni.
Aki kíváncsi arra, hogyan is szól élőben a szubtrópusi erotikus élményzene, annak érdemes felkeresnie a Malaga Quintett Facebook oldalát, ahol az aktuális fellépésekről is értesülhet:
https://www.facebook.com/malagaquintet
Kenyeres Attila
